Március 25-én rendeztük Berlinben az első mozgáskorlátozottaknak  rendezett falmászó napot több mint 50 lelkes résztvevővel, akik közül sokan ekkor másztak életükben először falat. Voltak köztük látássérültek, vakok, egyik oldalukon részlegesen bénultak, születés vagy amputáció következtében alsó- vagy felsővégtaghiányosak és enyhén szellemileg korlátozottak is. Fiatal gyerekektől a középkorúakig, mindenki nagyon élvezte a kihívást, hogy feljussanak a fal tetejére. Huszan közülük jelezték, hogy szívesen jönnének máskor is falat mászni.

Örülök, hogy ilyen sikeres volt a rendezvény, és hogy sokan kipróbálták a falmászást. De miért is akartam megszervezni ezt a rendezvényt Berlinben (magyarként a sok német között)? Lássuk csak:

 

1. A saját tapasztalatom alapján, a falmászás jó hatással van az emberek fizikai és lelki egészségére. Ez talán még inkább igaz a mozgáskolátozottakra, mivel a falmászás teljes testet igénybevevő sport, és így viszonylag jól lehet kompenzálni a hiányosságokat megfelelő mászótechnikával.
2. A falmászásban könnyű sikerélményeket elérni, és jól látható az ember fejlődése. Ez a sikerélmény nekem segített lelkileg végre elfogadnom a bal kezemet olyannak amilyen. Remélem másoknak is hasonló élményekben lesz része.
3. De sajnos még nem mindennapi sport a falmászás, és sokan nem tudnak róla, hogy ez a sport nekik is alkalmas lehet. Én is szívesen kezdtem volna már jóval hamarabb falat mászni.
4. A tavalyi nemzetközi falmászó versenyeken láttam, hogy még nagyon fiatal a sport és még sok kategóriában nincsen elég versenyző (például az enyémben). Egyre több ország veszi komolyan a mozgáskorlátozottak falmászását, de Németországban még mindig nem elég jól szervezett ez a sportág. Berlinben nem is találkoztam eddig másik mozgáskorlátozott falmászóval. Úgyhogy igyekszek hozzájárulni a sportág fejlődéséhez.
5. Ezért a cél az volt, hogy összehozzunk egy csoportnyi embert, akik szívesen résztvennének egy paramászó csoportban Berlinben. Ha vannak érdeklődők, akkor a berlini DAV szívesen segít megteremteni a körülményeket, hogy kedvezményesen biztosítsák a csoport falmászását (mert falat mászni itt elég drága ha az ember nem vesz éves bérletet. Egy egyszeri belépő a mászóterembe kb. 14 euró).
6. Remélhetőleg lesz falmászás a 2024-es paralimpián. És persze erre nem árt időben elkezdeni készülni. A mostani gyerekekből 7 év múlva akár paralimpiai bajnokok is lehetnek.

 

Visszatérve magára a rendezvényre, a programot meghívott mozgáskorlátozott falmászók rövid élménybeszámolójával kezdtük. A cél az inspiráció volt, amit szerintem el is értünk. Rám legalábbis mély benyomást tett Korbinian története, aki 8 évvel ezelőtt egy autóbaleset következtében féloldalra részlegesen lebénult, és újra kellett tanulnia enni, beszélni és minden mást. Idővel elkezdett újra falat mászni, és tavaly a kategóriájában megnyerte a párizsi világbajnokságot. És azt kell hogy mondjam, hogy idén még fittebben néz ki, mint tavaly a világbajnokságon.

Andreas is egy baleset következtében lett mozgáskorlátozott mászó. Egy munkahelyi baleset következtében elvesztette az egyik karját, de ez végül nem tartotta vissza a falmászástól. Örülök, hogy a mi berlini rendezvényünkön sikerült megbeszélnie a paramászó csapat edzőjével, hogy ő is versenyezhessen idén nyáron a világkupákon.

A történetek és néhány mászó tipp után, eljött végre a falmászás ideje. Miután mindenki megkapta a beülőjét és a mászócipőjét, 14 önkéntes tréner és biztosító segítségével lehett falat mászni.

Én először egy látássérült résztvevő hölgyet biztosítottam, aki legszívesebben egy nehéz úton próbálta volna ki magát. De mivel a falon sok út ment egymás mellett, és ő nem látta a szineket, ez elég nehezen megvalósítható volt. Úgyhogy végül felküldtem egy olyan útra, ahol a fal dőlésszöge sokat váltakozik. Itt jól meg kellett küzdenie a visszahajló falon, miközben kereste a láb és kézfogásokat. De nagyon kitartóan és lelkesen végül felküzdötte magát az út tetejére. És még sok más útnak a tetejére is.

Szerencsére, egy kicsit mindenfelé sikerült körbe néznem. Így találkoztam egy többszörös paralimpiai bajnok látássérült úszónővel, aki eljött kipróbálni a falmászást. Ő is egyike azoknak, akik szívesen folytatnák a továbbiakban is. De a legkedvesebb pillanat számomra az volt, amikor találkoztam egy 8 éves kislánnyal, akinek hasonlóan hiányoznak a bal kezén az ujjai. Ők éppen már elmenőben voltak a szüleivel, de megegyeztünk, hogy majd együtt elmegyünk boulderezni. Aztán ott van még a kedvencek között az is, amikor láttam egy 12 éves fiút, akinek hiányik az egyik alkarja, felrepülni egy 5a (V+) úton korábbi mászótapasztalat nélkül.

A délután is hamar elszállt, de mielőtt végetért volna a rendezvény, még tartottunk egy élménybeszámoló kört. Érdekes volt hallgatni, hogy hogyan tették túl magukat a résztvevők a kezdeti félelmeiken. Pár látássérült pedig válaszként azt mondta, hogy nekik nem volt tériszonyuk, mert nem látták, hogy mi van alattuk. Sokan örömmel tapasztalták, hogy a várakozásaikkal szemben sokkal többre voltak képesek a falon. Például az a lány is, aki pár éve elvesztette mindkét alsó lábszárát és két protézissel mászott (hozzáteszem, ő sem utoljára).

Aztán persze az (az általam várt) kérdés is sokszor elhangzott a résztvevőktől hogy “hogyan tovább?”, ami visszadobta a labdát a DAV vezetőségéhez. Szerencsére a vezetőség is sok energiával feltöltődőtt a rendezvény jó hangulatának köszönhetően, úgyhogy alapvetően konstruktívan állnak hozzá a témához. Terv szerint, kéthetente szervezünk majd egy mászóösszejövetelt mozgáskorlátozottaknak kísérleti jelleggel. Ezeken kedvezményes belépőt és biztosító trénert biztosítunk a résztvevők számára. Szerencsére úgy tűnik, hogy lelkes önkéntes biztosítókból nincs hiány. Aztán meglátjuk, hogy hova fejlődik innen a csoport. Mi azt reméljük, hogy legalább néhányan elkezdenek majd a csoporton kívül is mászni. Mert ennek igazából nincsen semmi akadálya.

 

A rendezvényről több képet Facebook oldalamon találsz. A cikk angol változata itt található.